Gratulálunk Balogh Janinak ? Győzelemmel távozhattunk, de a Mecsek továbbra is mumus!

A Balogh Jani-Holczer Dani páros több dolog tekintetében is kérdőjelekkel teli állt neki a Mecsek Ralinak, mivel Jani lába még nem volt száz százalékos, valamint az eddigi pécsi futamok mindig váratlan feladatok elé állították a párost az elmúlt években.

Balogh Jani: „Tudtuk, hogy ez egy nehéz verseny lesz a változatosságából adódóan, bár az időjárás megkegyelmezett nekünk, hiszen kitűnő, októberi száraz napsütésben autózhattunk a három nap alatt. Nagy kihívás volt, mivel szombaton öt különböző pályát kellet teljesítenünk, ami ritkaság számba megy a hazai futamokon, de ennek köszönhetően igazi vérbeli ralin vehettünk részt. Tudtuk, hogy mit szeretnénk, de bizonyos tekintetben be voltunk korlátozva, leginkább az én teljesítményem miatt, mivel az elmúlt három hónapban sokat romlott a fizikai állapotom. Ez leginkább abban mutatkozott, hogy nem olyan bátran kezdtünk neki az első körnek, mint ahogy szoktunk, bealibiztünk. Érzetre jónak tűnt, de a stopper mást mutatott, így az első két gyorson tetemesebb hátrányt gyűjtöttünk össze. Ez egy visszacsatolás volt, hogy ezt most elrontottuk és a ritmusunkban is érződött némi probléma.”

Az első szerviz után a második körnek kicsit nagyobb akarással és más ritmusban vágott neki Jani és Dani. Ezen a három gyorsaságin, amit csak egyszer kellett teljesíteni kicsit már zárkóztak, Matics Miskáék is felvették a nyúlcipőt és mindketten közelebb tudtak menni Szauer Gergőékhez.

„A napot a két szűk erdei pályán zártuk Trefort-pusztán és Máré-várán amiket már másabb stílusban sikerült teljesítenünk mint első nekifutásra, azonban a rengeteg felhordás miatt már teljesen más arcát mutatta a nyomvonal. A nap krónikájához még hozzátartozik, hogy a golgotai pályára nagyon felspannoltam magam, és összeszedtem egy sérülést, mivel valahogy sikerült megütni a bordámat az ülésben. Ez a vasárnapunkat nagyban meghatározta.”

A verseny befejező napján két klasszikus szakasz várta az állva maradt csapatokat. Az orfűi körgyorsasági, és a Kemping-Árpádtető pályák már a mezőny nagy részének ismerősek, mégis nagy kihívást jelent mindenki számára.

Balogh Jani: „Az őszintét megvallva életem egyik legviszontagságosabb versenynapja volt. Úgy keltem fel, hogy kialudtam a bordafájdalmam és úgy éreztem rendben leszek, de az első pályára menet gumimelegítés gyanánt mozdítottam pár határozottabbat a kormányon és akkor éreztem, hogy a probléma és a fájdalom továbbra is fennáll, ennek függvényében eléggé nehézzé vált a versenyzésünk. Közben a mezőny elejéről Gergőék egy defekt és az ebből fakadó késés miatt kiestek, így az élre álltunk. A szervizparkban Matics Zsoltitól kaptam pár tapaszt az oldalamra, aminek köszönhetően az utolsó két gyorsra úgy tudtunk kimenni, hogy éreztem képesek leszünk befejezni a Mecsek Ralit. A hétvége utolsó felvonásaként a Főtéren megtartott célceremónián végül a kategória győzelemnek örülhettünk, de nem lehettünk önfeledten boldogok. Nyertünk, de nem tudtunk ott autózni az abszolútban ahol szoktunk és azt elvárjuk magunktól. Az utolsó gyorsasági szakaszon, a Power Stage-n megszerzett pontokkal kategóriatársaink Matics Misiék megszerezték az idei bajnoki címet, így ezúton is gratulálunk nekik!”