ISEUM Rallye 2016
Gratulálunk a Balogh-Holczer párosnak a 3. helyezés elérésért!
Legtöbben már csak kedvtelésből, hobbijárműnek tartanak ötvenéves tehergépkocsikat. Nem úgy a holland Hoefnagels család, amely mindennapos kemény munkára használ 45-50 éves DAF teherautókat. Azonban annyira gondos karbantartás mellett, hogy a járművek egytől egyig szinte olyan állapotúak, mintha csak tegnap gördültek volna le a gyártósorról.
Tavaly ünnepelte fennállásának kilencvenedik évfordulóját a DAF. Ennek alkalmából kihirdette, hogy keresi a legidősebb, de még üzemeltetésben lévő DAF tehergépkocsit. A jelentkezés egyik alapfeltételeként kikötötték, hogy a gépjárműnek a mai napig üzleti célú közúti fuvarozást kell végeznie, tehát nem restaurált múzeumi példányokra vadásztak. A gyártó egyik közösségi médiafelületére feltöltött kisfilm olaj volt a tűzre, és a világ minden részéről özönlöttek a jelentkezők. Azonban a legöregebb teherautóra szinte egy kőhajításnyira bukkant rá a DAF, az eindhoveni gyárának szomszédságában fekvő Bakel faluban.
Veterán flotta
A jármű a vándorvidámparkokat üzemeltető Hoefnagels család tulajdona, amely nem is csak egy, hanem négy kitűnő állapotú, ötven év körüli életkorú veterán DAF tehergépkocsit is használ a vidámpark eszközeinek szállítására egész Hollandia területén. A családi vállalkozás mindegyik teherautóját újonnan szerezte be, és azóta folyamatos, gondos karbantartás mellett üzemelteti. A járművek a vidámparkok szezonalitásának megfelelően télen garázsban állnak, ám kora tavasztól késő őszig folyamatosan fuvarozzák a hatalmas vidámparki szerkezeteket egyik helyszínről a másikra.
Munkára termettek
„Az 1975-ös 2800-as és az 1971-es 1600-as típuson kívül két A1600-as is megtalálható a flottánkban. Az egyik békánk – a kinézete miatt hívjuk így – 1968-as, a másik 1969-es évjáratú. Nem kíméljük a járműveinket, szinte minden nap keményen dolgoznak. A legidősebb már több mint ötvenéves, de még messze áll a nyugdíjba vonulástól. Ugyanúgy használjuk ezeket a járműveket, mint bárki más a teherautóit. Miért, nem erre valók a DAF tehergépkocsik?” – magyarázta a legnagyobb természetességgel Frits és Nicky Hoefnagels, a családi vállalkozás tulajdonosai. Persze kötődésük a járműveikhez azért nem mindennapi, elvégre nem készíttet minden üzemeltető diorámát a teherautóiról.
Új arculattal, azaz új névvel és logóval, ám a több mint húsz éve jól megszokott, kiváló színvonalú szolgáltatásokkal folytatja működését a VIA Bérautó Kft. Az arculatváltás oka csupán annyi, hogy a cég megkezdte nemzetközi terjeszkedését, amihez előnyösebb egy más országokban is könnyen értelmezhető, illetve megjegyezhető márkanév. Így született meg a VIARENT, és az ehhez tartozó logó.

Több mint húsz éve foglalkozik haszonjárművek bérbeadásával Magyarországon a VIA Bérautó Kft. a Delta-Truck Kft.-vel együttműködve. A cég európai színvonalú, teljes körű kiszolgálást nyújt ügyfeleinek a bérlés teljes futamideje alatt. A bérleti szerződések rugalmasak, így az ügyfelek hosszú távú bérletet éppúgy választhatnak, mint akár egynapos bérlést. Hasonlóan széles körű a bérelhető járművek palettája, ugyanis 1,5 tonna hasznos teherbírású kishaszonjárművektől a nagyobb tehergépkocsikon és nyerges vontatókon át a különféle félpótkocsikig nagyon sokféle eszköz rendelkezésre áll. Jelenleg a cég közel hatszáz járműve fut az európai utakon.
A magyar piaci sikerek eredményeként 2013-ban megalapult a pozsonyi Delta-Truck s.r.o. leányvállalat, amely szintén nyújt bérautó-szolgáltatást is. Küszöbön áll azonban a fejlődés következő szintje, vagyis a járműbérlés kiterjesztése más külföldi piacokra is. Így elérkezett az ideje annak, hogy a VIA Bérautó nemzetközi arculatot vegyen fel. Ennek eredményeként a neve mostantól VIARENT, amelyhez új logó is tartozik.

51. Mecsek Rallye 2017-beszámoló
Izgalmas verseny zajlott Pécsett, a szezon utolsó előtti futamán, ahol több bajnoki cím is gazdára lelt. A program Európa-bajnoki szintűre sikerült, mivel régen autózhatott a mezőny hét különböző gyorsasági szakaszon egy verseny alatt.

A Balogh Jani-Holczer Dani páros több dolog tekintetében is kérdőjelekkel teli állt neki a Mecsek Ralinak, mivel Jani lába mé
g nem volt száz százalékos, valamint az eddigi pécsi futamok mindig váratlan feladatok elé állították a párost az elmúlt években.
Balogh Jani: „Tudtuk, hogy ez egy nehéz verseny lesz a változatosságából adódóan, bár az időjárás megkegyelmezett nekünk, hiszen kitűnő, októberi száraz napsütésben autózhattunk a három nap alatt. Nagy kihívás volt, mivel szombaton öt különböző pályát kellet teljesítenünk, ami ritkaság számba megy a hazai futamokon, de ennek köszönhetően igazi vérbeli ralin vehettünk részt. Tudtuk, hogy mit szeretnénk, de bizonyos tekintetben be voltunk korlátozva, leginkább az én teljesítményem miatt, mivel az elmúlt három hónapban sokat romlott a fizikai állapotom. Ez leginkább abban mutatkozott, hogy nem olyan bátran kezdtünk neki az első körnek, mint ahogy szoktunk, bealibiztünk. Érzetre jónak tűnt, de a stopper mást mutatott, így az első két gyorson tetemesebb hátrányt gyűjtöttünk össze. Ez egy visszacsatolás volt, hogy ezt most elrontottuk és a ritmusunkban is érződött némi probléma.”
Az első szerviz után a második körnek kicsit nagyobb akarással és más ritmusban vágott neki Jani és Dani. Ezen a három gyorsaságin, amit csak egyszer kellett teljesíteni kicsit már zárkóztak, Matics Miskáék is felvették a nyúlcipőt és mindketten közelebb tudtak menni Szauer Gergőékhez.
„A napot a két szűk erdei pályán zártuk Trefort-pusztán és Máré-várán amiket már másabb stílusban sikerült teljesítenünk mint első nekifutásra, azonban a rengeteg felhordás miatt már teljesen más arcát mutatta a nyomvonal. A nap krónikájához még hozzátartozik, hogy a golgotai pályára nagyon felspannoltam magam, és összeszedtem egy sérülést, mivel valahogy sikerült megütni a bordámat az ülésben. Ez a vasárnapunkat nagyban meghatározta.”
A verseny befejező napján két klasszikus szakasz várta az állva maradt csapatokat. Az orfűi körgyorsasági, és a Kemping-Árpádtető pályák már a mezőny nagy részének ismerősek, mégis nagy kihívást jelent mindenki számára.
Balogh Jani: „Az őszintét megvallva életem egyik legviszontagságosabb versenynapja volt. Úgy keltem fel, hogy kialudtam a bordafájdalmam és úgy éreztem rendben leszek, de az első pályára menet gumimelegítés gyanánt mozdítottam pár határozottabbat a kormányon és akkor éreztem, hogy a probléma és a fájdalom továbbra is fennáll, ennek függvényében eléggé nehézzé vált a versenyzésünk. Közben a mezőny elejéről Gergőék egy defekt és az ebből fakadó késés miatt kiestek, így az élre álltunk. A szervizparkban Matics Zsoltitól kaptam pár tapaszt az oldalamra, aminek köszönhetően az utolsó két gyorsra úgy tudtunk kimenni, hogy éreztem képesek leszünk befejezni a Mecsek Ralit. A hétvége utolsó felvonásaként a Főtéren megtartott célceremónián végül a kategória győzelemnek örülhettünk, de nem lehettünk önfeledten boldogok. Nyertünk, de nem tudtunk ott autózni az abszolútban ahol szoktunk és azt elvárjuk magunktól. Az utolsó gyorsasági szakaszon, a Power Stage-n megszerzett pontokkal kategóriatársaink Matics Misiék megszerezték az idei bajnoki címet, így ezúton is gratulálunk nekik!”



