A sivatag ura
Egykor Európa egyik legnagyobb tehergépkocsi-gyártója volt, ma már csak kevesen emlékeznek rá. Tavaly ünnepelte volna fennállásának 125. évfordulóját a Berliet, ha nem olvadt volna bele a Renault cégcsoportba az 1970-es évek közepén. A legendás francia márka múltja előtt most a legnagyobb és legkülönlegesebb típusa, a T100 bemutatásával tisztelgünk.
Franciaországban is megnőtt az igény a kőolaj iránt a második világháborút követő gazdasági fellendülés következtében. A Szaharában találtak is nagy mennyiségű fekete aranyat, azonban a kitermeléshez szükséges nehéz olajipari felszerelések mozgatásához különleges, a szélsőséges körülményeket is jól tűrő terepes tehergépkocsikat kellett használni. A Berliet válaszolt leggyorsabban erre az igényre a T100 megalkotásával 1957-ben.
Igazi óriás
A T100 már pusztán a méreteivel is lenyűgözte a szakmát, hiszen 13,32 méter hosszú, 4,96 méter széles és 4,44 méter magas volt 3,6 méter nyomtávval, saját tömege meghaladta a hatvan, legnagyobb megengedett össztömege pedig a száz tonnát. Műszaki megoldásai ezeknél a dimenzióknál is különlegesebbnek számítottak akkoriban. Például mindhárom tengelyén tárcsafékek dolgoztak, méghozzá kerekenként négy tárcsával. A tömlő nélküli, 37,5/33 XR méretű Michelin gumiabroncsok egyenként közel egy tonnát nyomtak. Nagy futófelületüknek köszönhetően a talajnyomás teljes terhelésnél sem lépte túl az egy kilogramm/négyzetcentimétert, ez volt a kulcsa annak, hogy az összkerékhajtású behemót nem süllyedt el a sivatag laza homokjában. Fülkéjét hatékony légkondicionálóval és háromszáz kilométer hatósugarú rádió adóvevővel is felszerelték. A fülke mögé pedig egy 45 tonnás, 75 méternyi kötéllel ellátott csörlőt építettek.
Óriási étvággyal
A sivatagi óriást Cummins VT12 típusú, közel 30 literes, 12 hengeres, két turbófeltöltővel lélegeztetett, kezdetben hatszáz, majd később a továbbfejlesztés eredményeként hétszáz lóerős, 2610 newtonméter legnagyobb nyomatékú dízelmotor mozgatta. Ez a hatalmas erőforrás pedig sivatagi körülmények között bizony 240 liter gázolajat is elégetett száz kilométerenként, így a két 950 literes üzemanyag-tartály tartalma hamar eltűnhetett. A tehergépkocsi legnagyobb sebessége elérte a 45 kilométer/órát, ami egészen jónak számított a maga nemében. Ehhez egy előre-hátra négyfokozatú, félautomatikus Clark váltó társult.
Különleges hajtáslánc
A hajtáslánc további elemei is bőven tartogattak nem mindennapos megoldásokat. Az állandó összkerékhajtású jármű elülső tengelyének zárható differenciálművét ugyanis nem a tengelyen, hanem az osztóműben helyezték el, ahonnan oldalanként egy-egy kardántengely futott a tengelyhez. A harmadik tengely zárható differenciálművét pedig a második tengelyre helyezték, ezért innen is két kardántengely továbbította a nyomatékot leghátulra. Ennek előnye az alacsonyabbra kerülő tömegközéppont és a nagyobb szabad hasmagasság.
Rövid folytatás
Mindezek ellenére a T100-asból csupán négy példány látott napvilágot. Algéria függetlenségének kikiáltása után ugyanis 1962-ben összeomlott a típus francia piaca is. Majd a patinás márka az 1970-es évek közepén a Renault fennhatósága alá került, és 1980 után már nem is készültek Berliet feliratú tehergépkocsik. Modernizált formában és gyémánt emblémával azonban a ’90-es évek közepéig gyártották a nagy múltú lyoni vállalat néhány típusát. A Berliet gőzmozdonyt ábrázoló emblémájával kapcsolatosan pedig fontos megjegyezni, hogy az elterjedt tévhittel ellentétben a cég nem gyártott mozdonyokat. Csupán annyi történt, hogy a Berliet 1905-ben három személyautójának a gyártási jogát igen jó pénzért eladta az American Locomotive Company (ALCo) nevű mozdonygyártónak, ami tekintélyes fellendülést eredményezett a lyoni gyártónak. Ennek hatására kezdték használni az ALCo mozdonyos logóját. A márkanévvel együtt azonban a logó is elveszett a járműtörténelem süllyesztőjében.
